A részvények árfolyama

A BUX index ingadozását hallva sokan feltettük már magunkban a kérdést: miért nem állandó egy vállalat tulajdonjogait megtestesítő értékpapír árfolyama, hiszen a cég vezetése, élete, termékei vagy szolgáltatásai egyik napról a másikra nem változnak viharos gyorsasággal? Vagy ha már változás következik be, akkor miért nem lehet az értékpapírok árfolyamát könnyen kiszámolni? Mi magyarázza az árfolyamok hirtelen változását?

A fenti kérdésekre laikus ember számára elég nehéz választ adni. Viszont, ha magunk is befektetőnk lennénk, már máshogyan látnánk a fenti problémát. Hiszen a befektető dolga, hogy árgus szemekkel figyelje azokat a vállalkozásokat, amelyekre a pénzét áldozta. Lehetséges, hogy bonyolult képletek alapján dönt, de az is lehet, hogy pusztán a megérzései vezérlik, hogy mikor melyik társaságba mennyi pénzt fektet. Attól függően, hogy a társaságról éppen pozitív vagy negatív információ lát napvilágot, a befektetők újra és újra átértékelik a gazdasági szereplőkről és az értékpapírokról kialakított képet. A befektetők összességének az adott vállalatra vonatkozó véleménye és várakozása jelenti a vállalat értékpapírjainak árfolyamát, az árfolyam ingadozását.

A legtöbb befektető nem az alapján dönt, hogy éppen milyen lábbal kelt. Több elmélet és módszertan látott napvilágot, ezek közül négy fontosabbat említhetünk meg.

A fundamentális elemzők a belső érték keresői, az osztalék, a kockázat, a növekedési ráta, a piaci kamatláb figyelői, és az erre vonatkozó számítások, becslések készítői. Módszerük logikus és biztonságosnak tűnik, hiszen az előző és a tárgy év adatai alapján a becslések könnyen kiszámíthatóak. A bökkenő viszont az, hogy semmi garancia nincs arra, hogy a piac valóban a fundamentális elemzők által kiszámolt becslés mértékében fog alakulni. Hosszú távon azonban ez a legbiztosabb elemzés egyike, hiszen a piaci mozgások előrejelzéséhez technikai elemzéssel az esetek többségében megjósolható a piac, vagyis az adott részvény árfolyamának mozgása.

Az elemzők következő csoportja szinte egyáltalán nem foglalkozik a belső értékekkel, számokkal, ők a légvárépítők. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a pszichológiai vizsgálódásokra, az érzelmek apró rezdüléseinek, a reakciók elemzéseinek mesterei. Nem néznek a jövőbe, nem számolgatnak, egyszerűen azt figyelik, hogy melyik értékpapír mozgatja meg a befektetők fantáziáját rövid távon. Szerintük az épülő légvárak alapjainak lerakásánál kell jelen lenni, és akkor a siker garantált.

A chartisták és a légvárépítők gyökereikben hasonlóan gondolkodnak, mivel egyiküket sem érdekli a részvények tulajdonsága, a vállalat vagy iparág pozíciója. A chartisták viszont a befektetők közeli jövőben várható reakcióit a múltbeli eseményeket feldolgozó grafikonok (chartok) vizsgálatával próbálják meghatározni. A grafikonokon minden nap bejelölik az aznapi kötések minimális és maximális árfolyamát, és így szerintük rövid idő elteltével az árfolyamok alakulásában bizonyos ütem, ismétlődés figyelhető meg.

Míg az előbbi módszerek különböző filozófiára épülnek, a „bolyongók” vagy más néven „vak majom követői” úgy gondolják, hogy mivel újabb és újabb információk bombázzák az elemzőket, és az árfolyamok állandóan változnak, nem lehet és nem is érdemes jóslatokba bocsátkozni. Elméletük szerint az árfolyamok előre nem látható módon „bolyonganak”. Szerintük egy olyan értékpapírportfólió (különböző jogú, lejáratú, hozamú, kockázatú értékpapírok csomagja), amit magasan képzett szakember állít össze, semmivel sem jobb annál, mint ami úgy keletkezett, hogy egy bekötött szemű vak majom célbadobált valamely pénzügyi napilap tőzsdei oldalán szereplő részvénynevekre.

Ilyen elméletek léteznek a részvények árfolyamának kiszámítására. De jöhet itt egy újabb kérdés: melyiket válasszuk?

Köszönet e részvény cikk olvasásáért.

Képek






Oldalak

    Képek






    Oldalak